Pázsitgyepet alkotó fűfajok

Bár pázsitot sokféle céllal használhatunk, pl. díszítés, pihenés, sportolás, minden esetben elvárjuk, hogy tömött, egyöntetű, “puha”, strapabíró és szép zöld legyen. Mindezek a tulajdonságok a gondozás és környezeti tényezők hatásán túl a gyepalkotó fűfajoktól/fajtáktól függnek.

Strapabíró pázsitfűre van a leggyakrabban szükségünk. De azt tudnunk kell, hogy a pázsitot alkotó pázsitfüvek életképességét akkor a legmegfelelőbb, ha nem tapossák;  ha nem nyírják túl mélyen; ha nem páraszegény a környezet.
Ebből a három kritériumból gyakran legalább egy hiányzik.

Gyep tömöttsége

A tarackkal terjedő fajták jól záródó pázsitot alkotnak, de igényesek. A csomósan terjedő fajták rosszul záródó pázsitot képeznek, de szárazságtűrőbbek, igénytelenebbek.

A legtömöttebb gyepet a vörös csenkesz és a tarackos tippan adja, őket követi a sorban az angol perje és a réti perje.

Sportgyep és a díszítő pázsit

A pázsit a legigényesebb fűféléket tartalmazza. Tápozást, öntözést, gyakori nyírást igényel. A sportgyep tömött,  jó tűri a taposást, ugyanakkor megkívánja a rendszeres öntözést. Mindkét típusnál fontos az egyöntetűség, az üdeség, vagyis rendszeres gondozást igényel.

Leggyakoribb gyepalkotók

Házikertekben legnagyobb igény a sportgyepre van. A leggyorsabban fejlődik, a legszebb lombú, a fűmag keverékekben gyakori angolperje (Lolium perenne), illetve kertészeti fajtái , pl. a ‘Fairway’ és a ‘Roadrunner’. Laza bokrú, évelő, ha kaszálás vagy legeltetés útján magszárba szökkenését megakadályozzuk, 4-5 évig is zárt gyepet alkotó aljfű. A természetes gyepben bokros és rövid tarackos változatai fordulnak e1õ. Jól fejlett, erős gyökérzetű. Az üde fekvésű gyepes területek és parkok fontos pázsitfüve, a sportfűkeverékek  egyik alkotója. Jól tűri, sőt igényli a taposást. Betegségekre nem érzékeny. Kötött talajon is jól fejlődik. Hátránya, hogy vízigényes. Száraz területre nem ajánlott. Tápanyag igényes. A kiritkult, felcsomósodott gyep újratelepítését igényel.

Egy másik fontos alkotó a réti perje (Poa pratensis), amely az egyik legértékesebb, a természetes gyepben is szinte mindenütt előforduló, legelőn és kaszálón egyaránt értékes évelő (8-10 évig megmarad), tarackos aljfű. 20 fok nappali középhőmérsékleten nyolc nap alatt kikel. Inkább laza talajba való. Széles és keskenylevelű változatait ma már külön fajba sorolják. A réti perje a legeltetést, a rágást, a tiprást kiválóan bírja, de előnyösen alkalmazható az erózió elleni védekezésben is. Tarackoló, nagy az önfelújító képessége. Tápanyag és vízigénye kisebb, mint az angol perjéé.  Hátránya, hogy lassan kel, lassan fejlődik. Az agresszív füvek elnyomják. Árnyékban kiritkul, ezért vörös csenkesszel keverik. Lisztharmatra és rozsdára érzékeny. A vetőmag drága. Árnyékosabb helyre ajánlottak a ligeti perje (Poa nemoralis) és a törpe perje ( Poa supina), melyek viszont kevéssé terhelhetőek.

A tippanok (Agrostis) megjelenésükben szétterjedők, laposak, tarackolók, tömött gyepet alkotnak, a pázsit fűkeverékek alkotói. A cérnatippan (Agrostis capillaris)   strapabíró fűféle, a szélsőségesen mélyre vágást is elviseli. Talajban nem válogat, a száraz körülményeket elviseli, de az öntözést meghálálja. Hátránya, hogy más fajokat elnyomhat. A tarackos tippan (Agrostis stolonifera var. prorepens) is tömött gyepet alkot, de hátránya, hogy nem viseli a nagyobb igénybevételt, öntözést igényel.

A csenkeszek (Festuca) bokros csomókban, gyorsan fejlődnek,  de hamar kikopnak, színük szürkés, a kötött talajokat nem szeretik. Gyepekben leggyakoribb a tarackoló vörös csenkesz (Festuca rubra var. commutata ‘Florensate’). Virágos pázsitok, nyílt zöld felületek, rézsűk fontos alkotói. A vörös csenkesz (festuca rubra ssp. rubra) lazább szerkezetű, ezért általában olyan fajtákkal társítják, melyek tömöttebb állományt képeznek. Tarackoló. Nem szereti az alacsony nyírást.

Házikertbe ajánlott pázsitkeverékek

A sport keverékek jól bírják a taposást és viszonylag igénytelenek. Jellemző alkotójuk a bokros növekedésű a törpe vörös csenkesz  és a tarackos tippan. A pázsit keverékek taposás ellenállósága kicsit gyengébb, és több törődést igényelnek. Ezt a kiválasztásnál feltétlenül vegyük figyelembe. Mindkét gyeptípusban használják a nádképú tippant (Festuca arundinacea), amely rosszul gondozva zsombékossá durvul.

Amit jó tudni:
A strapabíróbb keverékekben a réti perje aránya minimum 20%.
Az angolperje aránya viszont 20% alatt legyen, kivéve, ha folyamatos öntözést tudunk biztosítani.
Fűmagkeverék vásárlásakor válasszunk olyan csomagot, amely feltünteti a benne előforduló keverékek összetételét, és arányát! Ha ismerjük az összetevőket, tudjuk, hogy mit várhatunk el a kiszemelt fűmag keveréktől.